Cél nélkül nincs európai szintű élet

KÖZÉP-EURÓPA ÉS A PÁNEURÓPA
a Nemzetközi Páneurópa Unió kongresszusa
1990 március 10-11-én Budapesten


A kongresszus helyszíne:
Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem
Budapest, IX. Dimitrov tér 8.

A kongresszus kezdete és vége:
1990 március 10-én szombaton 10-től március 11-én vasárnap 12.30-ig

A kongresszus hivatalos nyelve:
magyar, német, angol, francia

A kongresszus rendezői:
Habsburg Walburga (Nemzetközi Páneurópa Unió)
Reviczky Katalin (Magyar Páneurópa Egyesület)

A kongresszus programja:

MÁRCIUS 10. SZOMBAT:

10.00 - 10.30: Bevezető előadás a Nemzetközi Páneurópa Unióról és a páneurópa mozgalom történelmi szerepéről
10.30 - 12.30: Előadások az alábbi témakörökben: "A Páneurópa Unió és Közép-Európa" valamint az "Új páneurópa szervezetek vezetőinek beszélgetése a történelmi hagyományokkal rendelkező nyugateurópai szervezetek képviselőivel az aktuális feladatokról"
Szünet
14.30 - 17.30: Európai Gazdasági Közösség és Közép-Európa: vita a jövendő össz-Európa politikai és gazdasági struktúráiról
18.00-tól: az Egyetem aulájában nyilvános előadás "Magyarország útja Európába" címmel. Előadók: Dr. Habsburg Ottó (a Páneurópa Unió nemzetközi elnöke; az Európa Parlament Magyar Delegációjának elnöke); Lord Henry Plumb (az Európa Parlament volt elnöke); Siegbert Alber (az Európa Parlament társelnöke)

MÁRCIUS 11. VASÁRNAP:

9.00-től: Mise az Egyetemi templomban Mayer püspök úrral
10.00 - 12.00: Vitafórum a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Kisgazda Párt vezetőinek részvételével és Dr. Habsburg Ottó elnökletével
12.00 - 12.30: Dr. Habsburg Ottó összefoglalója a kongresszusról
_____________________________________

VIRÁGHALMY LEA

Cél nélkül nincs európai szintű élet
6. számú hozzászólás a jövendő össz-Európa politikai és gazdasági struktúráiról való vitához

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Virághalmy Lea vagyok, negyedéves bölcsészhallgató az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az egyesült Európára nagyszüleinknek igénye van, szüleinknek szükségük, nekünk pedig létkérdés. Nagyon egyszerű példával illusztrálom: családunkban ki hogyan látta meg először az Adriai-tengert. Nagyapámnak a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy gyerekként forró nyári hétvégéken leutazott egy-egy napra a tengerhez fürödni, s ezt nemcsak a monarchiában tette, hanem Trianon után is. Édesapám harminc éves elmúlt, mikor először láthatta a tengert. Nekem ez hat éves koromban sikerült. Óriási élmény volt, de élesebben emlékszem a hosszú engedélyeztetési és valutakiváltási procedúrára, s arra, hogy az iskola igazgatójánál személyesen kellett bevallanom, hova utazom és miért. Ez volt a nyugati út. Felvidék és Erdély szép tájait a magyarországiak rokoni látogatások során többé-kevésbé megismerték, Kárpátalja azonban egy igazi kirándulásra még ma is megközelíthetetlen. Ehhez társul, hogy Magyarországon a kilátástalanságba belefásult emberek zömének nem adatott meg a lehetőség más emberek, más országok megismerésére. Így lehetséges az, hogy a XX. század végén Európában nemzetiségeket uszítanak egymásra. Ha az ember a másik szemében csak egy sváb, tót, zsidó vagy magyar, akkor egy ilyen környezetben újra egy sérült generáció fog felnőni. Túl kell lépnünk azon, hogy a másik országból pénztelenségünk miatt csakis annak olcsóbb kirakatait lássuk. Ezért feltétlenül emelni kell életszínvonalunkat. Ez nagyon nehéz lesz, de minél hamarább meg kell tennünk, hogy körbenézve legyen összehasonlítási alapunk. Minél előbb meg kell adni az igénnyel együtt a lehetőséget arra, hogy mindenki oda menjen, sőt ott éljen, olyan környezetben, ahol neki jólesik. A németek, ukránok, magyarok, lengyelek és maga az emberiség bebizonyította már a történelem folyamán, hogy ha célt lát maga előtt, akkor tud igazán dolgozni, alkotni. Különben az emberek, a nemzetek széthúzva, szétforgácsolódva belerokkannak az idegőrlő robotba testileg és lelkileg egyaránt.

Elnézést kérek, amiért ezen a tudományos kongresszuson ennyire szubjektív voltam. Ennek az az oka, hogy szeretném, ha a leendő gyermekeim majd a két magyarországi tanári fizetésből kézhez kapott zsebpénzzel fizetve megnézhetnék Grazot, Lőcsét, Mannheimet, Dicsőszentmártont, Munkácsot vagy Vilniust, de magát Párizst is.

Köszönöm a figyelmet.