Ahová áhítattal léphetnénk be...

Magyar Szellemi Védegylet
Krúdy Emlékház
1036 Budapest
Dugonics Titusz tér 15.


Javaslat az új Nemzeti Színház építésének kérdéséhez


A Magyar Nemzet Színházára nagyszüleinknek igénye van, szüleinknek szüksége, nekünk fiataloknak pedig létkérdés. Korosztályom iskolai évei alatt legfeljebb szemellenzős ideológusok által gyártott nemzetietlen gyökerekbe kapaszkodhatott, hacsak családja nem nyújtott számára biztos alapot. Ez a háttér viszont tájegységenként és társadalmi rétegenként mást és mást jelent, s gyakran - ha ezt az emberek egy csoportja kizárólagosnak tartja - veszélyessé is válhat. Ezt csak egy módon kerülhetjük el: ha megkeressük újra és ápoljuk az utóbbi évtizedekben kissé elszáradt, de mindent túlélő, évezredes, csontkemény gyökereinket. Ez a közös érzés meg kell, hogy szüntesse mostani rettenetes széthúzásunkat. Nem szükséges, hogy saját sémáinkat, vélt irodalmi, politikai normáinkat másra erőltessük!

Szeretném, ha az új, Budapesten Makovecz Imre tervei alapján az Erzsébet téren épülő Nemzet Színháza ezt a szemléletet tükrözné. Ez a SZÍNHÁZ nem közművelődési, sport vagy szórakoztató központ, hanem SZÍNHÁZ lenne, ahová minden magyar, sőt európai ember áhítattal lép be. Ne építsünk újabb visongó, érthetetlenül, száját nem kinyitva beszélő ripacstanyát. De építsünk olyat, ahol a történelmi Magyarország területéről meghívott vendégszínészek és rendezők előadásai maradandó élményt nyújtanak. Ne legyen állandó arculata: játszanak ott hol klasszikus XIX. századi, hol mai modern - de mindenféleképpen MAGYAR, tehát magyar szerzőtől, vagy magyar témájú, magyar szellemiségű darabokat. Délutáni előadásokon országos versenyen feltűnt középiskolai színjátszókörök is léphessenek fel kitünésként, nemcsak határon innen, de túlról is - erősítve összetartásunkat.

Ne legyen állandó művészeti vezetése a Színháznak, akik saját helyzetükből, neveltetésükből, elképzelt irodalmi közizlésből kiindulva másokat befolyásolnak. Bizottság tegyen javaslatot a bemutatandó darabokra, a szereposztásra, s majd a színházba járó közönség tetszését vagy nemtetszését az előadás után kinyilvánítja. Teremtsünk újra egy igazi, pezsgő, magyar s egyben európai szellemi életet!


Virághalmy Lea
Fábry Kör
Szentendrén, 1990. július 31-én